Bárány a művészetben
2012.04.16. 09:51
Bárány a képzőművészetben
1. Az őskori időktől háziasított, hegyvidéki eredetű, kérődző, vastag gyapjas
legősibb jelentése a termékenységhez kötődik. - A hím bárány a kos
Tulajdonságai: jámborság, szelídség, engedelmesség, ugyanakkor az együgyűség és a butaság megtestesítője
A nomád népek a tavaszünnepen feláldozott báránnyal a nyáj termékenységét kívánták biztosítani.
2. szertartásos ünnepi lakoma eredeti értelmét jelző nyomok: ősi emberáldozat véres váltságdíja a bárány.
A kovásztalan kenyér mellé keserű füvekkel elkészített és „töretlen” csontjairól hevenyében lerágandó
szigorúan megszabott módon kell elkölteni
keserű füvek antropológiái mítoszmagyarázat szerint a kannibáli lakomák hagyományos kísérőjelensége
az emberáldozat helyébe lépett báránysült
egészbe megsütött báránynak sajátszerű felnyársalási módja . valóságos keresztre feszítés
3. egy sumer költemény is ezt a jelentést hangsúlyozza: „A juh s a gabona fénylőn jelentek meg. / Az
égben náluk található a bőség, / az Országban náluk található az élet lehellete”.
Az aranyszőrű bárány eredetileg perzsa motívum
Athamasz, Théba királyának első, isteni feleségétől két gyermeke született: Phrixosz herceg és Hellé hercegnő. Második felesége féltékeny mostoha volt, aki éhínségbe taszította az országot, majd felbérelte a jósokat, hogy az állítólag haragvó Isten kiengeszteléséért a királyi gyermekek feláldozását kérjék. Már kísérték őket a vesztőhelyre, amikor isteni édesanyjuk segítségükre sietett és egy aranygyapjas kost küldött megmentésükre, aki messze keletre vitte őket, túl a Fekete-tengeren,Kolkhiszba.
5. Aitész király Kolkhiszban Arész szent ligetében felakasztotta egy tölgyfára
tűzokádó sárkányt rendelt mellé : azt jósolták neki az istenek, hogy csak addig lesz kolkiszi király,
ameddig az aranygyapjú Kolkiszban marad.
6. Borjúvívő - Moszkhophorosz , Kr. e. 570-560 körül
7. Hermész Pszichopomposz - lélekvivő
szülőhazája, Arkadia – a nyáj növekedését, a pásztor-gondok hasznát is tőle várták. Pan is az ő fia,
mint kriophoros, a kost a vállán hordozó pásztor,
az elveszett jószág nyomára vezető szerencsének is ő a biztosítéka.
az istenek és emberek közötti kapcsolat fenntartója, Hermész kísérte le az alvilágba
a holt lelkeket és ő hozott esténkét álmot a halandók szemére.
8. Krisztus a Jó pásztor - kíséri a lelket a Paradicsomba vezető úton, és megóvja a démoni hatalmak
támadásaitól
Ószövetségben a juh vonatkozhat a népre, pl. Izaiásnál a "tévelygő juhok" az erkölcsi eltévelyedésben lévő emberek.
11. Galla Placidia mauzóleumának mozaikja (V. sz., Ravenna)
fegyelmező bot helyett a győzedelmes keresztet tartja.
Lélekszimbólumként a hívekre utal;
A bárányok „nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség.” Krisztus „az élő vizek forrásához vezeti őket” . (Jel 7, 16-17)
Krisztus első tanítványait is a bárányokhoz hasonlítja: "Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé" (Mt 10,16).
12. Szt. Apollinaris püspök és vértanú - Ravenna első pp-e volt, a hitéért elviselt kínzások következtében halt
13. San Vitale - Az agnus dei („Isten báránya”) a keresztény ikonográfia legközismertebb motívuma.
a nyolcadik század első felétől része a katolikus egyház miséjének.
14. Hubert és Jan van Eyck genti oltárképén
témája az ember üdvösségének mennyei apoteózisa és Krisztus áldozatának megszentelése.
az üdvtörténet feltárása szimbolikus módon: kívülről befelé haladva zajlik
zárt oltár: ószövetségi prófétákat: Zakariást és Mikeást, amint megjövendölik Krisztus születését + az Annunciáció jelenete: Gábriel arkangyal és az őt hallgató Szűz Mária
nyitva: alul balra az igaz bírókat és a katonákat, jobbra remetéket és zarándokok látjuk.
a misztikus bárány: a Jelenések könyvének hetedik és tizennegyedik fejezete: “Ezek után láttam: íme nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből él nyelvből, a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak”
Itt hangzik el a kérdés: “kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?”
válasz: “Ezek, azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében”
Középen az oltáron a bárány, akiből az úrvacsorai kehelybe vér fakad.
Tizennégy angyal veszi körül az oltárt, kettő kezében tömjén, másik kettő kezében pedig Jézus szenvedésének eszközei, a kereszt és a töviskorona látható.
bal oldalt a fejfedőt viselő ószövetség népe - élükön a térdelő, a Krisztus érkezésére váró próféták
jobb oldalt az újszövetség népe, élükön a fehér ruhában térdelő, az eljött Krisztus felé tekintő apostolokkal,
háttérben: bal oldalon a hitvallók, jobb oldalon a szüzek serege
19.. Itt idéződik fel Jelenések könyvének tizennegyedik verse: “És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény
előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik vétettek meg a földről: ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt, ahova megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az istennek és a Báránynak, és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.” (14,3-5) Ikonográfiailag jelentős még az előtérben látható kút, amely az élő víz, s amely az Isten és a Bárány forrásából fakad.
Legfelül a Szentlélek: erejét kisugározza a sokaságra. A víz, a vér és a Szentlélek egy tengelyen.
Szent Pált a Krisztus önfeláldozása és a húsvéti bárány közötti, analógiára erről az oldalról is mintegy önkéntelenül rávezette a Megváltó keresztjének és az ünnepi étek keresztféle nyársának hasonlósága.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.